A Chow Gar születése
A Chow Gar Mantis stílus alapítója Chow Ah Naam szerzetes volt, aki a 17. század végén Kantonban egy gazdag kereskedő család gyermekeként született. Chow Ah Naam tíz éves korában súlyosan megbetegedett. Az orvos javaslatára a család északabbra küldte a fiút, abban a reményben, hogy ott meggyógyul. A fogadó mellett, ahol Ah Naam megszállt egy shaolin kolostor működött. A kolostor főapátja, Sim Yan, híres gyógyító volt és bár kívülállókat ritkán gyógyított, Chow Ah Naamot elkezdte kezelni. Néhány hónapos kezelés után Chow Ah Naam kigyógyult betegségéből. Chow Ah Naam gyógyulását követően csatlakozott a szerzetesekhez és napi szinten gyakorolta a Kung Fut. Egy nap a közeli erdőben fát gyűjtött, amikor nagy rikoltozásra lett figyelmes. A hang egy madártól származott, ami csőrével éppen egy imádkozó sáskával harcolt. A kis rovar - a fiú szeme láttára végzett a nála jóval nagyobb madárral. Chow Ah Naam egy hirtelen mozdulattal elkapta a gyorskezű gyilkost és a szobájába vitte és egy bot segítségével piszkálni kezdte az állatot. Chow Ah Naam az állat mozgásának megfigyelése alapján fejlesztette ki az imádkozó sáska stílust.
A stílusról a kolostorban egészen addig senki nem tudott, amíg néhány évvel később egy Set nevű szerzetestársával konfliktusba nem keveredett. Amikor Chow keresztülment az udvaron, ahol Set dicsekedett és belekötött Chow-ba a szerzetestársaik előtt, akkor rájött, hogy örökké nem menekülhet el előle, így kihívta megküzdeni a nagyhangú embert. Set nevettet, majd hirtelen támadott. Chow Ah Naam nyugodt maradt és elkerülte Set ütéseit, aki egyre dühösebb lett és mind nagyobbat és nagyobbat ütött. A többiek körbeállták őket és hangosan bíztatták a küzdőket. A zajra megjelent a kolostor főpapja, Sim Yan, aki észrevette, hogy Chow stílusa idegen a Shaolinban tanított stílusoktól. Miközben ő is figyelte a harcot, Chow kiütötte ellenfelét.
Sim Yan megkérdezte, hogy hol tanulta ezt a stílust, mire Chow elmondta neki az igazságot. A főpap megdicsérte Chow-t. Ettől fogva Sim Yan személyesen tanította őt a legmagasabb szintű Shaolin edzésmódszer szerint, és így Chow karjai nagyon erősek lettek. Ez a fajta edzésmódszer igen híres volt és idővel maga Chow is híressé vált erejéről. Később tanított egy Wong Fook Go nevű szerzetest, aki a stílus következő nagymestere lett.
2. és 3. generációs mesterek
Si Fu Chow Ah Naam és Si Fu Wong Fook Go
Chow Ah Naam még hosszú évekig a shaolin kolostor szerzetese maradt, és ahogyan ez szokás volt a tudását átadta egy szerzetestársának Wong Fook Gonak, aki gyógynövények kereskedéséből élt és vándorolva kereste a megvilágosodást. Wong egy vándorszerzetes volt, aki nagyon magas szintre jutott a stílusban. Wong Fook Go vándorló szerzetesként sokat utazott az országban prédikálva és a bölcsességet keresve. Az egyik ilyen utazása során történt, hogy találkozott azzal a fiatalemberrel, aki később a stílus következő nagymestere lett. A
Keleti folyó (Tung Kong) mellett fekvő Mai Yearn nevű faluban került sor.
4. és 5. generációs mesterek
Si Fu Lau Soei és Si Fu Yip Shui
Lau Soei már húszas évei elején híres Kung Fu mester volt, kezdetben különböző Shaolin állatstílusokat tanult. Hírnevét egy farkassal való küzdelme alapozta meg. Lakóhelyének erdős vidékén sok farkas élt és az itt lakók állandó félelemben éltek, mivel a farkasok nemegyszer megtámadták az embereket. Az egyik ilyen támadás során Lau Soei mérhetetlen nagy erővel sújtott le az őt megtámadó farkasra, mely győzelme megalapozta hírnevét és méltóságát.
Egy délután a fiatal mester éppen tanítványainak mutatott be néhány állatstílust a falu főterén. Amint képességeit megcsillogtatta a nézőknek, egy szerzetes lépett elő a tömegből és így szólt: - Fiú! A Kung-Fud alig valamivel jobb a semminél! Hogy gondolod, hogy bárkit is taníthatsz? Szerencsére az egyik dolog, amit Lau Soei megtanult, az az alázat és szerénység volt. Ahelyett, hogy mérgesen és sértődötten válaszolt volna, meghajolt a szerzetes előtt és azt mondta: - Szavaiból ítélve az Ön Kung-Fujának nagyon jónak kell lennie. A szerzetes azt mondta, hogy ha Lau Soei akarja, szívesen próbára teheti képességeit, sőt azt is megengedi neki, hogy ő üssön először. Lao Sui elfogadta az ajánlatot és egy erőteljes egyenes ütéssel támadott. A szerzetes látszólag alig mozdult és mégis, Lau Soei visszalökődött jó néhány lépésnyire. Lao Suiban a testi érintés során rögtön tudatosult az, hogy itt egy sokkal fejlettebb erővel van dolga, hogy a szerzetes valami olyasmit mutatott, ami jóval meghaladta az ő képességeit, harci tudása messze felülmúlja az övét. Letérdelt a szerzetes, Wong Fook Go előtt és arra kérte, hogy tanítsa és fogadja el tanítványának. Lao Sui meghívta a szerzetest az otthonába, teával kínálta majd beszélgetni kezdtek. Kíváncsian kérdezte: “Amint Önhöz értem, mintha villám sújtott (sokkolt) volna. Hogyan lehet Ön ilyen gyors?” A szerzetes nevetett és így válaszolt: „Te nagyon erős vagy, de én képes voltam az erődet visszavezetni rád. A saját erődet érezted. Az általam használt technika erejét a belső energia, a chi adja, de az én stílusom ezt az energiát valami olyanná finomítja, amit mi Geng Tan Geng-nek (sokk erőnek) hívunk. Lau Soei bizonyította, hogy személyiségével érdemes arra, hogy ezt a magas szintű Kung-Fut megtanulja. Wong Fook Go hat év alatt adta át tudást és a nagymesteri címet, majd elváltak útjaik, a mester tovább folytatta vándorlását, hogy megtalálja a megvilágosodást. Lau Soei, a sifu és a Sigong (mesterének a mestere) iránti tisztelete jeléül, harcművészetét a Chow Család Imádkozó Sáska Stílusának nevezte el. Így alakult meg a Chow Gar déli imádkozó sáska „Keleti folyó”stílus.
Lau Soei mester számtalan küzdelemben győzedelmeskedett, tiszteletet parancsoló megjelenésének és mérhetetlen alázatának köszönhetően több ezer tanítványra tett szert. Köztük az egyik legelszántabb Yip Shui volt, aki ugyan nem tartozott a Hakka népcsoporthoz, Lau Soei mégis kivételt tett és tanítványául fogadta. Ugyanis ahogyan más rokon stílusokat is, mint például a Pak Mai és a Lung Ying Mor Kiu, a Chow Gar Mantis stílust is kizárólag Hakkák tanulhatták. Yip Shui talán ennek is köszönhette, hogy folyamatos kihívásokkal talákozott a különböző stílusokkal szemben. Az utolsó olyan nagymester volt, akinek valódi küzdelmekben kellett bizonyítania és egyben megvédeni a stílus hírnevét. Ezt kivétel nélkül minden alkalommal maradéktalanul teljesítette is. Soha senki nem tudott felülkerekedni rajta. Egyszer sem.
Yip Shui halála után fia, Ip Chee Keung lett a stílusvezető nagymester, az egyik utolsó teljességében fennmaradt tradicionális Kung Fu stílus örököse. Ip Chee Keung ma is él és számos egyesület tanítványait a mai napig segíti a fejlődésben, úgy ahogy Si Fu Pong, Li Tin Loi, Ng Si Kay vagy Si Fu Hang.